Magyar Figaro - Laptörténet

Bayer, 2022. május 1., 15:28-n

2022-05-01T15:28:43Z

Bayer, 2021. március 6., 16:42-n

2021-03-06T16:42:47Z

Bayer: Új oldal, tartalma: „1886 és 1918 között megjelent pikáns élclap. ''„1883 őszén új típus jelent meg magyar nyelven a sajtóban: a francia eredetű, bécsi közvetítésű humoro…”

2020-09-08T13:10:20Z

Új oldal, tartalma: „1886 és 1918 között megjelent pikáns élclap. ''„1883 őszén új típus jelent meg magyar nyelven a sajtóban: a francia eredetű, bécsi közvetítésű humoro…”

Új lap

1886 és 1918 között megjelent pikáns élclap.

''„1883 őszén új típus jelent meg magyar nyelven a sajtóban: a francia eredetű, bécsi közvetítésű humoros irodalom lapja, a Pikáns Lapok. 1886-tól megváltozott címmel, Magyar Figaró, Mulattató képes hetilap megnevezéssel folytatta működését – szelleme és jellege azonban lényegileg változatlan maradt: a kísérletből ez csinált életképes lapot.''

''A politikával kapcsolatos viccek, karikatúrák csak a kilencvenes években jelentek meg lapjain, akkor is szórványosan, s csakis kormánytagokkal szembeni finom szúrások voltak. Korabeli megnevezés szerint egyértelműen kozmopolita lap volt, a nagyvárosi, pesti polgári-középosztálybeli olvasóknak a nyugat-európai polgárság és középosztály életstílusát s olvasmányait közvetítette. A lap szellemét könnyeddé párolt liberalizmus, s előítéletektől, vallási, erkölcsi vagy feudális szemléleti kötöttségektől mentes szabad, olykor szabados gondolkodásmód jellemezte.”'' (Buzinkay Géza, in: A magyar sajtó története II: Élclapok 1875-1890)

A szegedi Somogyi-könyvtárban fellelhető anyag 1906-tól 1918-ig terjed, ám korántsem teljes, és az idő nagyon megviselte a lapok állapotát, így még azt is nehéz megállapítani, hogy a szétesett oldalak mennyire tartoznak össze.

Annyit mindenesetre sikerült kideríteni, hogy ezek a számok elég sok mozaikszerű, tematikus (és szinte mindig pikáns) rajzkompozíciókat tartalmaznak. Ezeket valószínűleg túlzás képregénynek tekinteni, mert többnyire igen laza a rajzok közötti összefüggés. Sok közöttük a dupla oldalas, és nem egyszer korabeli színdarabokból válogatnak jeleneteket. A legtöbbet a Párizsban élő Bród Ernő készítette, akiről egyes lapok azt híresztelték, hogy valójában nem is magyar, hanem olasz, az igazi neve Ernest Brod. Később csatlakozott hozzá Jeney Jenő és az akkor még igen fiatal Gáspár Antal.

Bród rajzolt 1906-ban (talán a 26. számban – ezek az oldalak sem sorolhatók be egyértelműen) egy ''Siófoki regény'' című háromoldalas, szöveg nélküli történetet, amely párhuzamos narrációban mutatja be egy féltékeny férj reagálását a felbérelt nyomozó által beküldött fényképekre, valamint a fényképeken látható eseményeket. Ez mai ismérveink szerint egyértelműen képregénynek tekinthető.

Találtam még három, hagyományos panelekbe rendezett, egyoldalas aláírásos képtörténetet is, ezek is Bród munkái:

- Sajtó-panama (1906/26. vagy 48. szám)

- A harisnyakötő (1909. december)

- Bohózat, mely künnrekedt a Vígszínházból (1910/28. szám)

1918-ban teljes átalakuláson ment át a lap, a címe egyszerűen ''Figáró'' lett (ékezetekkel). Ez az immáron erotikamentes, főleg a színészekkel kapcsolatos pletykákból építkező változat nagyjából egy évig élhetett. Ebből hét szám lelhető fel a Somogyi-könyvtárban.

Három képregényszerűt találtam benne, mindegyik Bíró Mihály munkája:

- Nem tetszik ez az új rend (1918/15. szám)

- Nagy tőkebefektetés a fővárosban (1919/5. szám)

- Nincs – de van (1919/7. szám)

[[Kategória:Folyóiratok és egyedi kiadványok képregényei]] [[Kategória:Hetilapok képregényei]]

@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 A szegedi Somogyi-könyvtárban fellelhető anyag 1906-tól 1918-ig terjed, ám korántsem teljes, és az idő nagyon megviselte a lapok állapotát, így még azt is nehéz megállapítani, hogy a szétesett oldalak mennyire tartoznak össze.
-Annyit mindenesetre sikerült kideríteni, hogy ezek a számok elég sok mozaikszerű, tematikus (és szinte mindig pikáns) rajzkompozíciókat tartalmaznak. Ezeket valószínűleg túlzás képregénynek tekinteni, mert többnyire igen laza a rajzok közötti összefüggés. Sok közöttük a dupla oldalas, és nem egyszer korabeli színdarabokból válogatnak jeleneteket. A legtöbbet a Párizsban élő, Torinóban született, Ernest Brod néven is ismert Brod Ernő készítette. Később csatlakozott hozzá Jeney Jenő és az akkor még igen fiatal Gáspár Antal.
+A Magyar Figaro fő rajzolója az olaszországi születésű Ernesto Brod volt, aki Olaszországban született, iskoláit Magyarországon végezte, és itt is alapított családot, ám ezt követően nagyrészt Párizsban élt, és onnan küldte a munkáit a budapesti szerkesztőségbe. A címlapokat olyan kiváló karikaturisták készítették, mint Bér Dezső és Jeney Jenő, a hátlapokon pedig sokszor Józsa Károly és Kóber Leó egészoldalas rajzai kaptak helyet.
-Brod rajzolt 1906-ban (talán a 26. számban – ezek az oldalak sem sorolhatók be egyértelműen) egy ''Siófoki regény'' című háromoldalas, szöveg nélküli történetet, amely párhuzamos narrációban mutatja be egy féltékeny férj reagálását a felbérelt nyomozó által beküldött fényképekre, valamint a fényképeken látható eseményeket. Ez mai ismérveink szerint egyértelműen képregénynek tekinthető.
+A lap számos mozaikszerű, tematikus (és szinte mindig pikáns) rajzkompozíciót tartalmazott, amelyeket túlzás lenne képregénynek tekinteni, mert többnyire igen laza a rajzok közötti összefüggés. Sok közöttük a dupla oldalas, és nem egyszer korabeli színdarabokból válogatnak jeleneteket. Ezek nagy többségét Brod készítette, később csatlakozott hozzá  Jeney Jenő, Vargha Imre, Jola (Farkas Ibolya), Kardos Bruno és az akkor még igen fiatal Gáspár Antal.
-Találtam még három, hagyományos panelekbe rendezett, egyoldalas aláírásos képtörténetet is, ezek is Brod munkái:
+Az alábbiak szerintünk egyértelműen képregénynek számítanak:
 - Sajtó-panama (1906/26. vagy 48. szám)
@@ 18. sor: / 20. sor: @@
 - Bohózat, mely künnrekedt a Vígszínházból (1910/28. szám)
 -ban teljes átalakuláson ment át a lap, a címe egyszerűen ''Figáró'' lett (ékezetekkel). Ez az immáron erotikamentes, főleg a színészekkel kapcsolatos pletykákból építkező változat nagyjából egy évig élhetett. Ebből hét szám lelhető fel a Somogyi-könyvtárban.