Magyar Figaro

Innen: wiki.kepregenydb.hu

1886 és 1918 között megjelent pikáns élclap.

„1883 őszén új típus jelent meg magyar nyelven a sajtóban: a francia eredetű, bécsi közvetítésű humoros irodalom lapja, a Pikáns Lapok. 1886-tól megváltozott címmel, Magyar Figaró, Mulattató képes hetilap megnevezéssel folytatta működését – szelleme és jellege azonban lényegileg változatlan maradt: a kísérletből ez csinált életképes lapot.

A politikával kapcsolatos viccek, karikatúrák csak a kilencvenes években jelentek meg lapjain, akkor is szórványosan, s csakis kormánytagokkal szembeni finom szúrások voltak. Korabeli megnevezés szerint egyértelműen kozmopolita lap volt, a nagyvárosi, pesti polgári-középosztálybeli olvasóknak a nyugat-európai polgárság és középosztály életstílusát s olvasmányait közvetítette. A lap szellemét könnyeddé párolt liberalizmus, s előítéletektől, vallási, erkölcsi vagy feudális szemléleti kötöttségektől mentes szabad, olykor szabados gondolkodásmód jellemezte.” (Buzinkay Géza, in: A magyar sajtó története II: Élclapok 1875-1890)

A szegedi Somogyi-könyvtárban fellelhető anyag 1906-tól 1918-ig terjed, ám korántsem teljes, és az idő nagyon megviselte a lapok állapotát, így még azt is nehéz megállapítani, hogy a szétesett oldalak mennyire tartoznak össze.

Annyit mindenesetre sikerült kideríteni, hogy ezek a számok elég sok mozaikszerű, tematikus (és szinte mindig pikáns) rajzkompozíciókat tartalmaznak. Ezeket valószínűleg túlzás képregénynek tekinteni, mert többnyire igen laza a rajzok közötti összefüggés. Sok közöttük a dupla oldalas, és nem egyszer korabeli színdarabokból válogatnak jeleneteket. A legtöbbet a Párizsban élő, Torinóban született, Ernest Brod néven is ismert Brod Ernő készítette. Később csatlakozott hozzá Jeney Jenő és az akkor még igen fiatal Gáspár Antal.

Brod rajzolt 1906-ban (talán a 26. számban – ezek az oldalak sem sorolhatók be egyértelműen) egy Siófoki regény című háromoldalas, szöveg nélküli történetet, amely párhuzamos narrációban mutatja be egy féltékeny férj reagálását a felbérelt nyomozó által beküldött fényképekre, valamint a fényképeken látható eseményeket. Ez mai ismérveink szerint egyértelműen képregénynek tekinthető.

Találtam még három, hagyományos panelekbe rendezett, egyoldalas aláírásos képtörténetet is, ezek is Brod munkái:

- Sajtó-panama (1906/26. vagy 48. szám)

- A harisnyakötő (1909. december)

- Bohózat, mely künnrekedt a Vígszínházból (1910/28. szám)

1918-ban teljes átalakuláson ment át a lap, a címe egyszerűen Figáró lett (ékezetekkel). Ez az immáron erotikamentes, főleg a színészekkel kapcsolatos pletykákból építkező változat nagyjából egy évig élhetett. Ebből hét szám lelhető fel a Somogyi-könyvtárban.

Három képregényszerűt találtam benne, mindegyik Bíró Mihály munkája:

- Nem tetszik ez az új rend (1918/15. szám)

- Nagy tőkebefektetés a fővárosban (1919/5. szám)

- Nincs – de van (1919/7. szám)