Magyar Figaro

Innen: wiki.kepregenydb.hu

1886 és 1918 között megjelent pikáns élclap.

„1883 őszén új típus jelent meg magyar nyelven a sajtóban: a francia eredetű, bécsi közvetítésű humoros irodalom lapja, a Pikáns Lapok. 1886-tól megváltozott címmel, Magyar Figaró, Mulattató képes hetilap megnevezéssel folytatta működését – szelleme és jellege azonban lényegileg változatlan maradt: a kísérletből ez csinált életképes lapot.

A politikával kapcsolatos viccek, karikatúrák csak a kilencvenes években jelentek meg lapjain, akkor is szórványosan, s csakis kormánytagokkal szembeni finom szúrások voltak. Korabeli megnevezés szerint egyértelműen kozmopolita lap volt, a nagyvárosi, pesti polgári-középosztálybeli olvasóknak a nyugat-európai polgárság és középosztály életstílusát s olvasmányait közvetítette. A lap szellemét könnyeddé párolt liberalizmus, s előítéletektől, vallási, erkölcsi vagy feudális szemléleti kötöttségektől mentes szabad, olykor szabados gondolkodásmód jellemezte.” (Buzinkay Géza, in: A magyar sajtó története II: Élclapok 1875-1890)

A szegedi Somogyi-könyvtárban fellelhető anyag 1906-tól 1918-ig terjed, ám korántsem teljes, és az idő nagyon megviselte a lapok állapotát, így még azt is nehéz megállapítani, hogy a szétesett oldalak mennyire tartoznak össze.

Annyit mindenesetre sikerült kideríteni, hogy ezek a számok elég sok mozaikszerű, tematikus (és szinte mindig pikáns) rajzkompozíciókat tartalmaznak. Ezeket valószínűleg túlzás képregénynek tekinteni, mert többnyire igen laza a rajzok közötti összefüggés. Sok közöttük a dupla oldalas, és nem egyszer korabeli színdarabokból válogatnak jeleneteket. A legtöbbet a Párizsban élő Bród Ernő készítette, akiről egyes lapok azt híresztelték, hogy valójában nem is magyar, hanem olasz, az igazi neve Ernest Brod. Később csatlakozott hozzá Jeney Jenő és az akkor még igen fiatal Gáspár Antal.

Bród rajzolt 1906-ban (talán a 26. számban – ezek az oldalak sem sorolhatók be egyértelműen) egy Siófoki regény című háromoldalas, szöveg nélküli történetet, amely párhuzamos narrációban mutatja be egy féltékeny férj reagálását a felbérelt nyomozó által beküldött fényképekre, valamint a fényképeken látható eseményeket. Ez mai ismérveink szerint egyértelműen képregénynek tekinthető.

Találtam még három, hagyományos panelekbe rendezett, egyoldalas aláírásos képtörténetet is, ezek is Bród munkái:

- Sajtó-panama (1906/26. vagy 48. szám)

- A harisnyakötő (1909. december)

- Bohózat, mely künnrekedt a Vígszínházból (1910/28. szám)

1918-ban teljes átalakuláson ment át a lap, a címe egyszerűen Figáró lett (ékezetekkel). Ez az immáron erotikamentes, főleg a színészekkel kapcsolatos pletykákból építkező változat nagyjából egy évig élhetett. Ebből hét szám lelhető fel a Somogyi-könyvtárban.

Három képregényszerűt találtam benne, mindegyik Bíró Mihály munkája:

- Nem tetszik ez az új rend (1918/15. szám)

- Nagy tőkebefektetés a fővárosban (1919/5. szám)

- Nincs – de van (1919/7. szám)